A játszótér öntudatára ébredt…

Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/a-jatszoter-ontudatara-ebredt/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter

A következőkben leírt gondolatok nem megtörtént események csupán a fantáziám szüleményei.

Bár, bárhol lehetne…

Beindult a tudatos beszéd…végre…kár volt…ehhh

Miért? Miért? Miért?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Megyünk a játszótérre…kiléptünk az utcára

El voltam foglalva, hogy minden meglegyen és minimális váratlan dologba fussunk bele.

Fiam felvisított:

-Apa, azok a robotok hogyan kerültek ide?

-Hmmm…házat építenek

-Azok a vicces bácsik és nénik? Az öregek? A kutyák? A temető?

Ahhhh…átkozott öntudat

-Már értem mit látsz. Ezek akikkel együtt élünk. Most tisztán látod őket. Mindenki végzi a dolgát.

A vicces bácsik és nénik megbolondultak a munkájuktól, az életüktől. Nem tudnak vele mit kezdeni. A saját valóságuk elégé furcsa hely.

A robotok csak léteznek. Már nincs hivatástudatuk.

Az öregek belefáradtak a munkájukba, az életükbe. Kiégtek, sajnáltatják magukat.

A kutyák védik a területüket. Ez a munkájuk, az életük. Már nem tudják mit és miért ugatnak, de védik éberen. Mindent gyűlölnek ami él és mozog.

A temető…oda legvégén kerül az ember…mindenki

-Azt hittem ez valami rossz álom apa.

-Nem fiam ez a valóság. Értéket, erkölcsi gátakat saját magának szab az ember tapasztalat és neveltetés útján szüleitől. Ezek…

Jött volna a hegyi beszéd a gyűlöletről és meg nem értésből…

-Menjünk inkább játszani. Többiek már ott vannak.

-Durvuljunk?

-Durvuljunk…de anyának egy szót se

 

 

Hozzászólások
Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/a-jatszoter-ontudatara-ebredt/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter
Ez is érdekelhet