Hilda

Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/hilda/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter

A szokásos kitalált történet mellé írnám megjegyzésnek, hogy utálom a macskákat…nem kicsit…ezért van öt.

Másik megjegyzés, hogy vizualitás területén félelmetes dolgokat lehet elérni…természetesen sok összetevős…de…hmmm…

Szóval Hilda…23 éves…ivartalanított kandúr…veterán…és fiammal pancsolt, játszott a kertben és lényegében mindent engedett neki…

…és ma reggel Hilda úgy gondolta túl öreg hozzá, hogy reggel felébredjen…

…fiam kereste és jött egy dolog amit el kell magyarázni…

…Hilda meghalt…

…és kérdések…

-Mikor születik újra? (fiam ez nem játék, nem fog újra megszületni)

-El lett temetve? (igen, ott ahol együtt játszottatok a fa alatt)

-Le mehetek vele játszani? (fiam…meghalt…nincs)

…és hatalmas mélyről fakadó vigasztalhatatlan sírásroham…

…jöhet ide bármilyen kártya…ezt nem lehet kártyázni…ezt bizony tanulni kell…érzelem…pont amiről valamelyik nap gagyogtam…

…nincs más hátra, mit előre…szabadjára engedtük az érzelmeket…de valahogy nem akartunk kijönni belőle…

…kell valami…de nem duma…nem kártya…apa viszont kreatív…

…kocsiba be és irány a közeli szoborpark a Balaton partján…van ott kecske, nonfiguratív izé és bigyó…na meg persze nagyjaink emlékműve…egy kis vizualitás…

…és szabad volt most kivételesen megmászni, megtapogatni és kérdezni…

-Ő már meghalt? (igen)

-Ő is meghalt? (igen)

-Neki azért van nagyobb szobra, mert őt jobban szerették? (lehet)

-Miért nem színesek a szobrok? (…)

…kis szünet…

-Apa…akarok Hildáról egy képet a könyvembe a mai napra…de színeset akarok…én úgy szerettem…színesben

 

…mit lehet erre mondani?

 

Hozzászólások
Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/hilda/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter
Ez is érdekelhet