Tom Brown svájci csillárja alatt…

Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/tom-brown-svajci-csillarja-alatt/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter

-Szeretnék nézni egy jó vígjátékot!

…hangzott a felkérés…

…el is kezdtük, de hát humor nálam mást jelent…(kiváló vígjáték)…

-Ez nem vígjáték…

…akkor leírok egyet amit az élet írt…életem egyik legviccesebb története…

“A kés története a ’80-as évek elejére nyúlik vissza, amikor is (éppen) egy interjú során, az akkor már “híres” túlélési szakértőt, “nyomkeresőt” megkérdezte a riporter, hogy ha csupán egyetlen eszközt választhatna egy “túlélési szituációhoz”, mi lenne az?
Tom Brown azt válaszolta, hogy egy kés mellett döntene.
A riporter tovább faggatta, hogy melyik kés lenne az?
Tom Brown ezen a kérdésen eltöprengett egy ideig, majd azt válaszolta, hogy az a “bizonyos” kés még nem létezik. A riporter némileg meglepett kérdésére, hogy vajon miért nem létezik még az a kés, félig-meddig tréfásan azt a választ adta, hogy mert még nem tervezte meg…
A riporter a beszélgetést azzal zárta, hogy ő bizony nagyon kíváncsi lenne arra a késre, ha Tom Brown megtervezné…”

 

Minden egyes alkalommal, amikor kés szaküzlet mellett megyek el kényszert érzek, hogy bemenjek…és elkezdődik a nyuszikás poén

-Csókolom…Tom Brown tracker kés van?

-Nincs. Az mi?

-Hagyjuk…azt hittem szaküzlet…na mindegy

…és ezt minden egyes alkalommal, amikor kés szaküzlet mellett megyek el…

…aztán egyszer emberemre akadtam…

-Csókolom…Tom Brown tracker kés van?

-Nincs…de be tudom szerezni

-Nagyszerű…akkor lenne egy svájci bicskám…aminek lassan eljön a szakszerű tisztítási ideje

-Hülyéskedik velem? Előbb tracker kést keresett…most meg svájci bicska

-Tudja nagyon egyedi és hát…ahol Tom Brown féle tracker kés van, ott nagyobb az esélyem a svájci…

-A csudát…minden sarkon van már olyan…hadd nézem…

…mindig nálam van…írhatnám azt, hogy még ük ük ük apámtól kaptam…de nem…szóval oda adtam…

-Hát…hmmm…valóban…khmmm…ilyen nincs…de még nem is láttam…kifutott széria…és igen csak kézre áll…vihar vert…de maximálisan funkcionális…hmmm

-Sok mindenről tudna beszélni…de inkább funkcionálisan használom…azért kaptam

…valójában…teljesen másról szól a dolog…

…életem egy meghatározó pontja után valahogy a nevelés és a gyermekvédelem ilyen 7/24 dologgá változott…majd lassan átcsapott ilyen csillár alatt fekvős dologgá…

…szükségem volt rá…szükségem volt rá, hogy érezzem számítok még valakinek…nem hagytak egyedül…

…aztán szembe találkoztam egy tanítvánnyal akinek erőteljes szuicid hajlama volt…konkrétan szarrá vagdosta magát…

…sosem találtam meg a kést…bár kereshettem volna…úgyis talált volna ki valami más hülyeséget…

…szóval ebben a vicces sztoriban eljutottunk arra a pontra, amikor csak annyit kértem minden tanítványtól…

-Aki úgy érzi valamit le szeretne tenni, amire nincs szüksége hagyja ebben a dobozban…ha ezzel valami változni fog az életében. A változás nem biztos, hogy jó…de valszeg így kell történnie.

…másnap hallgattam a kollégáktól, hogy felszerelés nélkül mentek a kölykök…mindent kidobtak ami tanuláshoz kell…

…átnéztem a dobozt…nem volt kés…fenébe…

…utána nagyon sok hegyi beszéd, szerepjáték, minta adás, blablabla…kés sehol…

…téli szünet előtt odajött hozzám a tanítvány és ideadta a svájci bicskát…

-Tudja apámtól kaptam…nem kell

…téli szünet végén jött vissza a tanítvány apjával együtt…fiú tele sérülésekkel, szemlesütve…apja beszélt hozzám…

-Üdvözlöm, ez a rohadt kölyök elhagyta a svájci bicskáját, véletlenül nem találkozott vele valaki itt?

-Sajnos nem.

…még egy pofon a fiúnak, aki rám mosolygott…apa elment…fiú odajött hozzám…

-Megérte…

…többet erről nem beszéltünk…ám minden karácsonykor megkérdezi megvan e még…

…természetesen a leghűségesebb “szerszámom”…hogy is mondták?…

“-Hát…hmmm…valóban…khmmm…ilyen nincs…de még nem is láttam…kifutott széria…és igen csak kézre áll…vihar vert…de maximálisan funkcionális…hmmm”

 

aztán megosztottam egy kis útravalót…vagy valami hasonlót…

 

“Hidd el, nem számít, hogy mások mit gondolnak rólad. Nem számít, hogy hisznek-e benned. De még csak az sem számít, hogy tartanak-e valamire, vagy, hogy elhiszik-e, hogy viszed valamire. Nem lényeg, hogy nekik tetszel-e, és az sem lényeges, ha nem. Nem fontos, hogy mit mondanak rólad, vagy, hogy netán mondanak-e bármit is. És nincs jelentősége annak sem, hogy ők, hogyan látnak téged, esetleg, hogy egyáltalán észreveszik-e a lényed. Nem lényeg! Csak te gondolod, hogy igen. Pedig nem! Tanuld már meg végre, hogy a te életedet csak te éled, minden, ami benned és az életedben van, az a tied. Te rendezed! Ne engedd, hogy mások átformáljanak a maguk által kreált véleményükkel, csak azért, mert egyébként ők nincsenek kiegyezve a saját életükkel. Te csak teremts békét, harmóniát, szeretetet és nyugalmat a lelkedbe, és sose a mások, csak is a te érzéseidet és gondolataidat vidd bele az életedbe!”
(Lippai Marianna)

 

…aki már látta ezt a svájci bicskát…hát na…funkcionálisan van minden penge “megnyomorítva” rajta…funkcionálisan…minden egyes funkció egy-egy fájdalom, egy-egy útjelző…hogy az ember ne kerüljön vissza a csillár alá!

 

Mert az a csillár a miénk…és mi akarunk alá kerülni…senki nem kényszerít rá…ám a fájdalom kell az előre lépéshez, a fájdalom kell, hogy érezzük élünk…át kell élni, meg kell élni, végig kell játszani…kivétel nincs…

…ha nem kell akkor pedig letesszük…vagy magunknál tartjuk és funkcionálisan használjuk…

 

(Tényleg rossz az ízlésem vígjáték ügyileg…ez nem kimondottan az a vicces sztori)

 

Hozzászólások
Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/tom-brown-svajci-csillarja-alatt/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter
Ez is érdekelhet