Ültem a játszóteremen és fejben utaztam…

Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/ultem-a-jatszoteremen-es-fejben-utaztam/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter

A következőkben leírt gondolatok nem megtörtént események csupán a fantáziám szüleményei.

Bár, bárhol lehetne…

Ültem a játszóteremen és fejben utaztam…na jó…próbáltam tiszta fejjel gondolkozni…

…el kell valakinek magyaráznom, hogy egy alma meg egy alma, az két alma…

…Hmmmm…erre alszom egyet…megálmodom mi is fog történni…hatástanulmányt készítek…

…és megint elkezdett folyni a nyálam…és elkezdődött a jelenet…

-Apuka értse meg…

-Mielőtt tovább mennénk, hallgasson meg egy történetet. Utána mindent megértek, elhiszek, regisztrálok magamban.

Sok-sok éve mikor még emberekkel foglalkoztam, volt egy gyermek. 17 évesen az ember még gyermek (legjobb esetben még negyven évesen is).

Viselkedése deviáns volt a többiek között. Nem értették mit, miért és alapjáraton miért van haragban a világgal a szokásos tinédzser lázadáson kívül.

A gyermek nekem megnyílt és elmagyarázott nekem fogalmakat tanulás, tudás, élet, halál, miért?, elfogadás, önismeret, szerelem, lázadás, düh, anya, apa, testvér, család…és sorolta, sorolta, sorolta.

Mondtam neki, ha nem akar átlendülni a ló túloldalára figyelje magát kívülről. Vesse össze mindig az akkori tudása szerinti világgal. Találja meg a helyét az adott élet szituációban.

…és ő sem értette mit mondok neki, akkor…és én sem értettem a felét sem, amit nekem mondott. Elkezdtünk egymástól tanulni.

Közben az alap probléma súlyosbodott az apjánál és “kemény” fájdalom csillapítókat kapott. A végére beleőrült a fájdalomba a szó legnemesebb értelmében.

Tény és való, van olyan fájdalom amit az agy nem képes feldolgozni, akkori érettsége szerint.

Az orvos akit istenített megkérdezte a gyermeket, hogy “Mennyit ivott az öreg?”…és a fiú szó nélkül megütötte a kezelő orvost.

A családfő halála utáni napokban láttam a fiút, hogy hirtelen olyan tudás és tapasztalat birtokába jutott ami elindította egy úton.

Én csak egy idézetet tudtam neki adni és a szememben még mindig egy gyermek volt.

“- Úgy döntöttem, hogy ma cingár leszek! – mondta a Cingár.
– Hát eddig?! – kérdezték Mások.
– Hát tegnap?! – kérdezték Egyesek.
– Eddig csak úgy voltam cingár, most meg akarom is immár!”

(Képtelen könyv – Fodor Ákos, Rózsa Edit)

 

Sok éven keresztül nem találkoztunk.

Halottam róla, hogy az egész országot bejárva tanult, nevelt, szemléletet formált, zenélt, sportot űzött mindenkori tudása szerint a tudatlanság rávilágítására,  élte az életét és mindig mosolygott.

Én továbbra is ott ragadtam a játszó teremen. Vártam a csodát és a beszélgetést…

Gondoltam felfrissítem magam a tó vizében és ahogy felé hajoltam hirtelen megláttam a fiút…

 

Felriadtam…fiam odaszaladt a padhoz

-Majdnem leestél apa. Rosszat álmodtál? Megint olyan szomorú vagy és mérges.

-Semmi baj fiam, csak beszélnem kell megint valakivel.

Eljött a beszélgetés napja…leültünk…néztem, ahogy fiam játszik a többiekkel.

Mély levegő és a mesét gondosan előkészítve vártam mikor magyarázhatom el, hogy egy alma meg egy alma, az két alma…Vártam a kioktatást!!! Hajrá!!!

-Apuka, a fia az egyetlen gyermek?

Ismét mosolyogtam…

-Igen! Az egyetlen. 🙂

 

Hozzászólások
Facebook
Facebook
Google+
Google+
http://autizmusdiy.hu/ultem-a-jatszoteremen-es-fejben-utaztam/
Pinterest
Pinterest
Instagram
Follow by Email
Twitter
Ez is érdekelhet